Nagy Gábor (Ref.)

Glasznoszty a szovjet könyvtárakban

In: Tudományos és Müszaki Tájékoztatás <tmt>. - 37.1990, S.392

 

Egy olyan társadalmi rendszerben, ahol korlátozott a gondolkozás szabadsága, ahol nem türik az eltérö véleményeket, különösen éberen örködnek az irott, a nyomtatott szó fölött. Sztálin idejében mindent átfogó, szervezett cenzúra müködött a Szovjetunióban. Az ötvenes években elöfordult, hogy a Bol'saâ Sovetskaâ Enciklopediâ a elöfizetöinek pótdoldalakat küldtek, és arra szólították fel ötek, hogy azokat ragasszák be az enciklopédia eredeti, idöközben valami ok miatt "nemkivánatossá vált" oldalai helyére.

Az emberi szellem kincseskamráira, a könyvtárakra is korlátozóan hatott a sztálini rendszer. A közmüvelödési  könyvtárakban természetessé vált, hogy a betiltott müveket, a gyanús dokumentomukat egyszerüen megsemmisítették. Más volt a helyzet atudományos könyvtárakban, ahol a betiltott irodalmat külön engedélyek birtokában belsö használatra tették hozzáférhetövé. Eközben gondosan ügyelni kellett, nehogy az "illetéktelenek" kezébe kerüljön ez az irodalom. Vonatkozásában különleges feldolgozási-tárolási eljárásokat alkalmaztak, bár ezek a felhasználók elött nem maradtak titokban.

A moszkvai Lenin Könyvtárban például külön olvasóterem áll a kiváltságos könyvtŕrhasználók rendelkezésére. A könyvtár bejáratainál fegyveres örök ellenörzik az érkezö és távozó látogatókat, állandó a sorban állás. A katalógusoknál és az olvasótermekben nagy a zsúfoltság, az elmélyült szellemi munka szinte lehetelen. Ha azonban a kivételezett látogató becsukja maga mögött az 1. számú olvasóterem ajtaját, jólesö nyugalom és kényelem vesci körül. Nincs zsúfoltság, az olvasóhelyeknek csak a feleharmada foglalt. Az antik stílusú székben ülve a tágas, világos ablakon át a Kreml falait és tornyait lehet látni.

A katalógusokban önállóan keresgélni nem erdemés. Az olvasókat a felügyelö személyzet szolgálja ki. A kérölapokkal eltünnek a szolgálati használatú katalógusszekrények között, ahol azokról a dokumentumokról is vezetnek kartonokat, amelyeket a nyilvános hozzáférésü katalógusokban hiába keresnénk. A tiltott irodalmat még ma is olyan vescélyesnek tartják, hogy - mint mérgeket a patikában - külön elzárt, titkos raktárakban örzik példányait.

A gorbacsovi reformtörekvések fényében természetesen felmerül a kérdés, mi történjen az eddig elkülönítetten kezelt dokumentumokkal. A glasznoszty szellemével a hozzáférési korlátozások fenntartása aligha egyeztethetö össze. A Sovetskaâ Bibliografia c. szaklap 1988. júniusi számában A. P. Šikman cikket jelentettet meg Egyáltalán nem titkos cimmel. Ezután a sajtóban tömegesen jelentek meg irások, beszámolók zárolt anyagokról, illetve a korlátozások részleges feloldásáról. A Vrema, a Szovet televizió riportmüsora is beszámolt egy kiállitásról, amelyet a Lenin Könyvtár korábban zárolt dokumentumaiból rendeztek. A moszkvai kiállítás igazi szenzáció volt, és nagy visszhangot váltottak ki. A zárolt dokumentumok vizsgálata azt bizonyította, hogy a könyvtári állományok felülvizsgálata és részleges titkositása 1935-ben kezdödött, majd Hruscsov leváltása után a brezsnyevi idökben még intenzivebben folytatódott.

A könyvtárhasznátók nemigen tudhatták, mi az, amit elzárnak elölük. A zárolt dokumentumokról a könyvtárakban csak egyszerü ábécérendü katalógusokat állítottak össze. A könyvtárosok jóindulatától (és merészségétöl) függött, hogy a kutatók mely információkhoz juthattak hozzá. A hiányos katalogizálás miatt a kutatók nem adhatták meg - nem is volt szabad - a felhasznált külföldi iradolom pontos bibliográfiai adatait.

A Lenin Könyvtár zárolt dokumentumok osztályának vezetöje, I. V. Baldina szerint ma már megszüntek a korlátozások. A diákok diplomamunkájuk készitéséhez szabadon használhatják a korábban zárolt anyagokat, ehhez külön 42 féröhelyes olvasóterem várja öket.

1988-ban a Szovjetunióban különbizottságot állítottak fel az Állambiztonsági Szolgálat, a Kulturális Minisztérium és a Lenin Köniyvtár képviselöiböl. A bizottság tízezerszamra tette hozzáférhetövé szovjet szerzök, százezerszámra a külföldiek müveit, Több millió folyóiratszámzárolását oldotta fel. A bizottság ma meg nem javasolja a zárolt dokumentumrészlegek teljes felszámolását. A szovjetellenes, nacionalista és pornográf irodalom zárolását továbbra is szükségesnek tartja. Javasolja, hogy a jövöben is kezeljék elkülönitve azokat a dokumentumokat, amelyek például tippeket adhatnak kábítószerek és robbanóanyagok élöállítására, vagy amelyek eröszakos sportágakat - pl. karate - propagálnak. IIyen korlátozásra számos példát lehetne felsorolni még a legutóbbi évekböl is.

A történelemben mindig történtek kisérletek arra, hogy az emberektöl elzárják a könyveket. A gondolatok szabad áramlásának akadályozásával a haladást átmenetileg ugyan gátoli lehetett, de feltartóztatni nem. Nincs olyan russz mü, amely valamiképpen ne lehetne hasznos. "Az egyetlen dolog, amire a történelem megtanit, az hogy soha senki sem tanul belöle" - idézi végül Hegelt A. P. Šikman a Sovetskaâ Bibliografia hasábjain. A harc a zárolt irodalom teljes felszabadításáért a Szovjetunióban tovább folytatódik.

 

/BRUHN, P.: Glasnost im sowjetischen Bibliothekswesen. = Zeitschrift für Bibliothekswesen und Bibliographie, 36. köt. 4. sz. 1989. p.360-366./

 

(Nagy Gábor)

 

Zur Startseite